December 20, Kedd
Ahogy araszolt ki mindenki a nagy csomagjával alig láttam valakit aki olyan táblát tartott volna, hogy Ms. Mills vagy Jane Mills. De aztán hátulról láttam egy csápoló kezet egy táblával.
Odasétáltam.
-Én vagyok Jane - mondtam
-Örvendek kisasszony, kérem jöjjön.
Kicsit meglepett.
Egy hatalmas fekete limuzin állt a sok taxi mellett, és az férfi kinyitotta nekem a hátsó ajtót.
-Hova is megyünk pontosan? - kérdeztem
-A Bennet rezidenciába. - mondta nyugodtan és nyújtotta a kezét, hogy üljek be az autóba.
Beültem, és megismételtem magamban...Bennet rezidencia... Rezidencia?
-Nah itt van már ez a fruska? - kérdezte egy hang előről a beülő sofőrtől. Talán azt hitte nem beszélek angolul.
-Itt van a hölgy. -mondta a férfi és elinditotta az autót.
Talán nem vették észre, hogy az ablak le van húzva, és hallok mindent.
-Nekem miért kellett jönnöm?
-A büntetésed miatt kell, hogy velem gyere mindehova, te is tudod.
-Ez nem ér, még egy kis picsa csajért is el kell jönnöm! - dühöngött
-Én jöttem el érte... - mondta továbbra is nyugodtan a férfi
Aztán észrevették, és felhúzták az ablakot. Kicsit megrémültem. Majd 20 percnyi autókázás után újra kinyilt a limuzinajtó, és egy őrült nagy ház - ház? Dehogy ház! Ez egy kastély vagy villa! - tárult elém.
-Elnézért uram, biztos jó helyen vagyok?
-Igen hölgyem, önt Matt küldte, igaz?
Nem válaszoltam. Semmi kétség, itt vagyok.
-Itt vagy! Végre! - szaladt ki az egyik vörös kisfiú.
-Csak ne olyan hevesen, még ellököd és véres lesz a beton, amit bizonyára nekem kell majd feltakaritani - dörmögött tovább a fiú, aki meglepően helyes volt ahhoz képest, milyen bosszús.
-Szia! Te vagy...?
-Én Pete! Ő Tom! - mutatott rá a másik kisfiúra aki - bizonyára - Becky kezei közül szabadult és futott felém.
-Sziasztok, én Jane vagyok.
-Beszélsz angol? - kérdezte nagy szemekkel Tom
-Igen, valamennyit. - mondtam nekik angolul
-Tetszik az akcentusod - mosolygott egy elegáns férfi és megborozolta Tom haját. - Ben Bennet. - nyújtotta a kezét
-Jane Mills - mosolyogtam - Örülök, hogy megismertelek - mondtam továbbra is angolul, minthogy Ben nem beszélt máshogy.
-Apa, anya hol van? - kérdezte Pete
-A városban van Melindával. - válaszolt Ben
Bementünk a házba. Hatalmas volt! Rengeteg ajtó, rengeteg helyre vezetett! Leültem az ágyamra és elkezdetem kipakolni. Majd kopogtak az ajtón.
-Szabad!
-Jane, minden rendben van? - kérdezte Pete és lesütötte a szemét.
-Persze, de kérdezhetek valamit? - és nyújtottam a kezét.
Megfogta a kezemet, és odasétáltunk az ablakhoz.
-Ki az a fiú? - mutattam az ösvény felé
-Ő Adam Harrison. Az ő dolga az minden.
-Értem, és miért van büntetésben?
-Mi az hogy büntetés? - mosolygott rám.
-Az amikor valaki rosszat csinál, ezért büntetésbe kerül.
-Uh-huh... Ő bántotta apa húgát. A nénimet. Értesz?
-Igen, a nénid szereti Adamet? De Adam nem szereti a nénidet?
-Igen! Pont így!
-Értem. És Ben megbüntette?
-Igen, mert rossz dolgot csinált vele. Én nem tudom mi az. Nem mondták.
-Aha.
-Csak apa, Adam, és a nénim tud róla. Senki több.
-Különös.
-Mi?
-Semmi. Egyébként nagyon ügyes vagy, jól beszélsz magyarul! Anya tanitott?
-Igen, meg Melinda.
-Ki az a Melinda?
-Ő takarit, lány. Maid!
-Cseléd?
-Igen. Itt lakik ő is. A harmadikon.
-Megyek. Clark és én épitek madárházat.
-Oké.
-Szia!
-Szia.

Mikor Pete elment újra kinéztem Adamra, gondoltam lemegyek hozzá, segitek. Szeretném megismerni.
-Szia
-Szia
-Segithetek?
-Beszélsz angolul?
-Igen.
-Uhm...Akkor értetted mit mondtam korábban?
-Aha...
-Akkor jó.
-Mi?! Azt hittem bocsánatot akarsz kérni.
-Dehogyis. Még mindig ezt gondolom.
-Szóval nem kell hogy segitsek.
-Nem.

-Szia!-köszönt egy nő, még mikor ott álltam Adammel
-Hello
-Te vagy Jane? Igaz?
-Igen.
-Laura vagyok, Ben húga.
Ránéztem Adamre, de ő gyorsan lenézett.
-Örülök, hogy itt vagy, már vártunk.
-Köszönöm.
-Gyere, beszélgessünk bent, itt rossz a levegő - mondta és félrenézett Adamre
Engedelmesen követtem, és bent leültünk az ebédlőben.

-Nem vagy éhes? - kérdezte - Én borzasztóan. Egy egész malacot meg tudnék enni.
-Az kifogna rajtad. - mosolyogtam
-Azért vagy te itt. - nevetett - hogy segíts.
-Szóval eszünk?
-Aha.
-Menjünk valami étterembe.
-Oké
-Megan! Mondja meg Bennek, hogy elvittem Jane-t.
-Igen, hölgyem.

Beültünk az autóba, és elmentünk egy elegáns helyre. Elég érdekesen néztem ott ki, mindenki csinos ruhákba, én álmosan, kimerültem kopott farmerben és kinyújtott pólóban. A hajam mindenfelé állt, mig más nőknek kontyban volt a hajuk. Megebédeltünk, és visszamentünk a "rezidenciába". Milyen komoly.
Persze Matt elfelejtette mondani, milyenek is itt az anyagi helyzetek.
Bedőltem az ágyba, és csak másnap reggel keltem.

December 21, Szerda
Rengeteget aludtam, és alig birtam felkelni, annyira elgémberedtem. Bementem a fürdőszobába, és hideg-meleg fürdőt vettem. Teljesen feldobott.
Lementem a nappaliba. Nagy volt, a közepén asztal és körülötte fehér kanapék. A falak bézs szinűek voltak, narancs részekkel, az asztal felett hatalmas csillár lógott.

-Mr Bennet! -lépett be Adam
-Igen? Ja igen a fa.
-Igen, itt a pénz. Jane, nem mennél el Adammel? Csakhogy biztosra menjek.
Ránéztem Adamra, láthatólag nem akarta, hogy menjek, éppen ezért úgy döntöttem megyek.
-De, persze, nagyon szivesen.
Az úton nem szóltunk egy ideig egymáshoz.
-Tudom, hogy direkt jöttél, hogy idegesits.
-Ugyan már! Nem áll szándékomban megzavarni kegyelmét. Hova gondol?
-Ha-ha...
-De most komolyan. Mi bajod van velem?
-Az, hogy te is ugyanolyan vagy mint a többi.
-Nem is ismersz!
-Addig jó nekem.
-Nem tudod milyen vagyok.
-Látni rajtad.
Inkább nem is válaszoltam. Utálom ezt a gyereket. Nagyképű és pöffeszkedő. Inkább kinéztem az ablakon, és figyeltem a havas hegyeket. Gyönyörű hely volt.
Elmentünk megvettük a fát, de aztán nem a hazafelé vezető úton mentünk. Mintha tudnám mi hol van, de nem erről jöttünk, ezt tudtam. Ránéztem Adamre, de ő ugyanolyan csendben vezetett, és hallgatta a műsort a rádióban.
Megálltunk egy külvárosi lakótelep egyik házánál. Adam kiszállt az autóból, és kinyitotta az ajtómat.
-Gyere! - és felrohant a lépcsőkön
Siettem utána ahogy tudtam. Mire felértem a legtetejére ő már ott várt és együtt mentünk fel a tetőtérre.
Ahogy kiléptem minden fehér volt, lassan a nap is lement. Az utolsó sugarai szikrázóvá tették a havat. Adam leseperte egy magaslaton, megragadta a derekamat, közelebb húzott magához, és felültetett. Majd ő is felült mellém.
Sokáig nem beszéltünk. Egy szót se. Csak néztük a naplementét. Milyen romantikus lenne ha nem ő ülne mellettem.
-Láttál már ilyet szépet?
-Még soha.

Hideg volt, már a nap se sütött olyan erősen. Adam magához húzott és átkarolt.
-Tudom, hogy túl büszke vagy, hogy azt mondd fázol.
Mosolyogtam, de megijedtem. Ilyen átlátható lennék? Egy nap után igy tud bennem olvasni?

Végignéztük a naplementét, és még körbenéztünk a városban. Gyönyörű volt minden. Adam nem beszélt sokat. Mire hazaértünk, én már majdnem elaludtam. Kifárasztott az utazás.
Elköszöntem tőle, és hazament.
Besurrantam a házba, mert Tom és Pete már biztos aludt. Ben a nappali kanapéján könyvet olvasva aludt el, igy senki se vette észre milyen későn értem haza.

December 22, Csütörtök
Veszekedésre ébredtem. Leszaladtam és láttam, hogy Ben kiabál Adamhez, és Adam mindent végighallgat. Túl gyorsan beszéltek, csak néhány dolgot értettem meg. Rólam volt szó, és hogy talán nem igy kéne engem visszahozni. Vagy valami ilyesmi.

-Hali - köszöntem le, kicsit szorongva, féltem hogy Ben velem is kiabálni fog
-Szia Jane. Jó hogy jössz. Mi volt tegnap Adammel? Miért jöttél ilyen későn?
-Tudom, hogy későn jöttem, de nem Adam miatt.
-Ő fufarozott téged.
-Igen, de én akartam még maradni, tudod, nem csak fát venni, hanem megnézni a várost.
-Aha...és hogy tetszett? - mondta mintha nem hinne nekem
-Csodálatos volt, még sose láttam ilyen szépet, ehhez foghatót. - mondtam és mosolyogva ránéztem Adamre
-Akkor rendben. Nekem dolgom van, megyek. Szia Jane. Adam - mondta és erősen megfogta a kezét
-Viszlát uram!
-Szia Ben.

Adam kihivott a ház elé, láttam rajta, hogy nem meri kimondani.
-Megbocsátok. Tudom, hogy túl büszke vagy, hogy bevalld sajnálod - nevettem
Nem mondott semmit, csak mosolygott.
-Menjünk, bemutatlak már embernek.

Beültünk az autójába, és egy parkban kötöttünk ki. Amikor kiszálltam, olyan érzésem volt, hogy inkább visszaszállok az autóba. A parkban emo-style-os lányok és fiúk hintáztak, mászkáltak a fákon. Kicsit idősek voltak ehhez.

-Hey fiúk! Szeretném bemutatni nektek az egyik ismerősömnek. Srácok, ő itt Jane - rámnézett és folytatta - Jane, ők itt a srácok; Olivia a húgom, Nancy, Drew, Alex, Tim, Tom, Heather és Layla.
-Sziasztok! - köszöntem kicsit bátortalanul
-Hali!

Az egész délutánt elhülyéskedtük. Nancy és Tim állandóan a mászókán lógtak fejjel lefelé, és azt próbálgatták, hogy hogyan esnek le ha elengedik. Volt egy két esés, de mindenki csak röhögött rajtuk. Mintha két teljesen külön világ lenne ez és az otthoni. Lehet még nem ismertem ki eléggé őket, de látom, hogy Adamen kivül senkinek nem volt előitélete velem szemben. Adammel kint maradtunk sokáig, egy plédszerűt hagytak itt nekünk a srácok, felmásztunk a mászóka tetejére, és leteritettük. Hátradőltünk és néztük az eget.

December 23, Péntek
-Tulajdonképpen miért vagy itt?
-Azt hiszem, menekülök.
-Mi elől?
-Egy érzés elől. Szerettem valakit, régen.
-Mi történt?
Nem válaszoltam.
-Elmondhatod, nincs kinek fecsegnem róla.
-Dannek hívták.
-A név nem számít.
-Igaz...
-Szóval?
-Szerettem, és azt hittem viszont szeret. Egy ideig megvoltunk egymással, nem, imádtuk egymást. Minden perc felüdülés volt vele. Meg tudott nevetettni, és nem elsősorban azt akartam, hogy szerelmes legyek. Fontosabb volt, hogy szerethettem, szívből, és igazán. És ő is szeretett. Vagy valami ilyesmi...De aztán történt egy borzalmas dolog. Nem tudom, hogy miattam, vagy amúgy is eltervezte, de megcsalt.
-Hogy érted, hogy tervezte?
-Egy fiú aznap este mikor megcsalt Dan, megcsókolt. És Dan látta.
-Nem kért bocsánatot?
-Nem, sőt, amikor beszélni akartam vele, az új barátnőjével a parkban nevetgélt. Csalódott voltam, és átvertnek éreztem magam. Borzasztó érzés volt. Aztán a fiú, aki megcsókolt, Luke megfenyegetett, életveszélyesen, és minden rosszra fordult. Enyhe droghoz fordultam, de túléltem.
-Nem állt melletted senki?
-Csak egy valaki. De ő nem tudott Luke-ról. Jake, a tanárom.
-A tanárod?
-Igen.
-Hogy hogy?
-Elég...közel állunk egymáshoz.
-Közel?
-Megcsókolt.
-Mik meg nem történnek ott ahonnan jössz! - ült fel Adam, és nézett le rám.
-Igen, meglennék ezek nélkül. De mostmár beszéljünk másról, kérlek.
-Rendben. Szóval honnan ismered a családot?
-Az öcsém tanára Matt, Becky bátyja.
-Komolyan? Milyen rég nem láttam Matt-et!
-Igen, de mondd meg nekem, hogy nekik, hogy van ennyi...
-Ennyi pénzük?
-Aha.
-Nem tudod??? - meglepődött volt, és visszafeküdt mellém és sóhajtott egyet
-Kanadában Ben szülei a 17. leggazdagabb emberek.
-De...de Matten ez nem látszódott. Pedig ő is élt velük, nem?
-Igen, Matt sose volt olyan mint most Becky, vagy...Laura - a végét teljesen elharapta
-Laura?
-Igen, Ben testvére. Ő egy... érdekes nő.
-Aha...
-De hogy érted, hogy Matten nem látszódott? Úgy mondtad mintha csöves ruhába járkálna. Pedig neki is jutott valami vagyon. Valamit üzleteltek Bennel, ez nyílt titok...

Ennyi volt, többet nem kérdeztük egymást.

December 24, Szombat
-Boldog karácsonyt! - súgta oda Adam. Mintha csak azt akarta volna, hogy az enyém és az övé legyen ez a boldog karácsony, és senki más ne osztozzon rajta, ne hallja meg, hogy mi belül boldogan nevetgélünk. Túl csendes volt az éjszaka. Nem éreztem, hogy fázok, de biztos hideg volt. Tudtomon kívül húzódtam közelebb Adamhez, de ő nem taszított el. Átkarolt, és melegítettük egymást. Kicsit zavarban voltam, de nem akartam távolabbkerülni tőle, mert féltem, hogy fázni fogok és mert kellett valaki közelsége. Eszembe jutott, hogy ezidáig nem is gondoltam az otthon lévőkre, elfeledkeztem a gondjaimról is. Nyugodt voltam, nyugodtak voltunk, csak Adam és én.

Már hajnali kettő lehett, amikor megcsörrent Adam telefonja. Ben hívta.
-Mennünk kell, Jane. - súgta
-Igen, tudom. - és a másik oldalamra fordultam.
Adam lemászott mellőlem, aztán pár pillanat múlva, lekapott a mászóka tetejéről, és az ölébe vett. Különösen nézett rám, de nem akartam, hogy lásson ezért átkaroltam a nyakát, és odahúztam a fejemet.
Beültett a kocsiba, és ott visszaaludtam. Ki a kocsiból, be a házba...még mindig az ölében. Hallottam Ben néhány szavát Adamhez.
-Mégis, hogy lehetsz ilyen felelőtlen? Éjjel 3-kor kell hazahozni?
Reggel 9 felé keltem fel.
Felöltöztem egy alkalmi ruhába, mégiscsak karácsony van. A nappali csodálatos volt. Mindenhol fel volt díszítve, arany és vörös színű volt. A karácsonyfa magas volt, és széles, alatta Tom és Pete akarta bontogatni az ajándékokat, és Maggie, a szobalány erősen kérlelte őket, ne tegyék ezt. A kanapén Ben ült, újságot olvasott, friss hírek. Apa is ilyen volt...
Becky a konyhában segített a szakácsnak, és Laura pedig nassolt a pultnál.
-Jó reggelt! - köszöntem
-Szia. - szólt a válasz többektől
-Boldog karácsonyt, Jane. - mondta Ben.
-Boldog karácsonyt.
-Gyere, ülj le. - kért Ben
-Mi volt tegnap éjjel?
-Ugyan, semmi! - nevettem - Mégis mire gondolsz? - néztem rá komolyan, amikor rájöttem mire is gondolt.
-Te és Adam.
-Nem! Dehogy. Semmi. - sóhajtottam.
-Akkor rendben. Ha megtudnám, hogy együtt vagy vagy voltál vele, akkor ki kéne rúgnom...vagy ami nehezemre esne...hazaküldeni téged.
Ez meglepett. Mi történt Adam és Ben között amiért ennyire kiélezett a helyzet?

Felmentem, majd amikor mindenki elment lesunnyogtam, és taxival egy nagyobb áruházba mentem, némi ajándékért. Nagyon nehéz olyanoknak vásárolni akik mindent megkaphatnak, ezért csak apróságokat vettem. Nem is volt olyan sok pénzem, hogy két kézből szórjam. Pete és Tom egy-egy mini autót kapott. Becky egy aranyláncot, kis medállal. Bennek egy órát vettem, elegáns volt és megérte az árát. Adamnek egy ölbe tett kezű haragos figurát vettem aminek a hátoldala mosolygott. Pontosan olyan volt mint Adam, egyszer öntelt és utálatos, aztán kedves és vicces.

Késő délutánra értem haza, és kimentettem magam azzal, hogy az új barátaimmal voltam sétálni, ezért nagyon elfáradtam és szeretnék pihenni. Felsiettem a szobámba és becsomagoltam az ajándékokat. Aztán halkan lesétáltam, és odapakoltam az ajándékokat. Kivéve az Adamét, persze. Az még fent hevert az ágyon.
Már estefelé járt, finom illatok keringtek a házban. Megérkeztek Ben szülei, és mindenki összegyűlt a vacsorához. Nevetgélve mesélgettek történetek az elmúlt évek karácsonyairól. Ilyen nagy családban még sose töltöttem egy ünnepet sem. Kicsit visszahúzódtam, amíg engedték. Aztán engem is kérdezgetni kezdtek, szinte mindenről. Kicsit faggatásnak tűnt, de lehet csak azért mert zavarban voltam, hogy mindenki engem figyel, és ettől nem volt bátorságom beszélni. Vacsora után mindenki leült egy kicsit pihenni, és tovább beszélgettek. Közös fotók készültek, csoportképek és egyéniek. Annyira aranyos volt ahogy Donna minden kis pillanatot megörökített.
Kimentem egy kis friss levegőt szívni. Adam is ott volt, cigizett.
-Te? Mit csinálsz itt?
-Dolgozok.
-Karácsonykor?
-Ha munka van...Kell a pénz.
-Értem.
-Na mivel tolt le téged Ben?
-Semmivel, semmi fontossal. Csak a megszokott, hogy ne maradjak ki ilyen sokáig. - mondtam, féltem ha megtudná, hogy veszélyben van miattam az állása, akkor vagy egyből másik munkahelyet találna, vagy itt maradna, de nem szólna hozzám.
Leültem a padra, és Adam mellémült. A cigijéből alkalmankként szívott egyet, és szépen lassan kifújta. A lámpák megvilágitották a füstöt ami lassan gomolyogva szállt messzebb. A szomszéd házakból kiszűrődött a boldog nevetés. Lehet Adam is ezt hallgatta nálunk. Milyen szomorú lehet, hogy ő dolgozik, mig mindenki más ünnepel. Hallottam, hogy bentről kiabálnak nekem. Ajándékbontogatás.
-Menj csak. - szívott újra és lassan kifújta
-De kérlek várj meg, szeretnék majd valamit. Rendben? - álltam fel a padról
-Jó. - nézett fel rám, és mosolygott

-Jane! Végre, azt hittük eltemetett a sok hó. - karolt át Ben apja, Charlie
-Ugyan már, Charles! - nevetett a felesége, Donna
-Jane, az itt a tiéd - rohant körbe Tom és Pete a közös ajándékaikkal
-De aranyos vagy, köszönöm! - pusziltam meg. Nem számítottam arra, igazán, hogy kapok valamit.
-Anya, ezek itt milyen ajándékok? Ezek a szürke csomagolásuak. - kérdezte Pete a fa alatt ülve
-Nem tudom, kincsem.
-Azok tőlem vannak. - mondtam
-Jaj, de kedves vagy Jane! Nem kellett volna, tényleg nem.
-Bontsátok ki, kiváncsi vagyok hogy tetszik. - ültem le a kanapéra
-Tom! Ezt nézd! Ez a miénk! Mi is kaptunk! - kiabált Pete
-Jane, nagyon köszönöm. Csodaszép ez a nyakék. - ült le mellém Becky, kicsit meghatódva és átölelt.
Elbeszélgettünk, és egy idő után arra kértek, hogy mostmár bontsam ki az ajándékot.
-Inkább majd fent, ha nem bánjátok. - néztem le az ölemben lévő ajándékra
-Kérlek Jane - suttogott Tom
-Tom! Ne legyél tolakodó, ha fent szeretné kibontani, akkor ott bontja ki. - mondta Donna
-Bocsánat, most felmegyek. Megnézem mit kaptam. - mosolyogtam
Felmentem, letettem az asztalra megfordultam és sóhajtottam egyet. Ekkor megláttam Adam ajándékát. Remélem nem ment el, sokáig várattam. Azt hitte csak pár perc, és én már majdnem 2 órája bent vagyok. Felkaptam a csomagot és kiszaladtam vele. Adam már nem ült ott. Csalódottan ültem le oda ahol korábban ültem. A néhány házban a szomszédnál már sötét volt, csak a karácsonyfafények villogtak. Hallottam az ajtó csapódását. Pár pillanat múlva Ben ült le mellém.
-Kié? - kérdezte
-Mi?
-A kezedben, a csomag - nézett rá
-Jah, senkié. - próbáltam a kezemmel eltakarni
-Adam már elment. - sóhajtott
Nem mertem megkéredzni, mi az ami miatt Adam és közte feszült a viszony.
-Ben, - szóltam
-Igen?
-Holnap bemehetek veled az irodába? Szeretnék elintézni pár dolgot az interneten.
-Persze, 8-kor indulunk.
-Készen leszek.
Ben felállt, és bemenet. Azért szükséges, hogy bemenjek vele netezni, mert náluk nincs net. Nem szeretnék ha ilyen fiatalon Tom és Pete rászokna a gépezésre, esetleg az internetre. Megértem őket.

December 25, Vasárnap
Karácsony másnapja. 8-kor indultunk. 2 órát álltunk a dugóban. Ahhoz képest, hogy karácsony van, mindenki olyan agresszív.
Bementünk a céghez, és Ben bekisért az irodájába. Lement meginni a kávéját, és reggelizni.
Bekapcsoltam a gépet, és közben végignéztem az irodát. Hatalmas ablak nyílt Ottawa nyüzsgő utcáira. Szekrénypolc volt az egyik oldalon, a másikon pedig kanapék. Előtte a kisasztalon valamilyen irat volt kitéve. Borzasztó kiváncsi lettem, mi az ami olyan fontos, hogy egy ilyen rendezett irodában, igy szét legyen szórva egy ilyen irat. Belenyitottam, és megláttam Adam Kelson nevét, és egy fotót róla. Rendőrségi ügy volt, aztán bíróságra vitték. Megerőszakolta Laura Bennet-et.Közeledő lépteket hallottam, gyorsan lehuppantam a nagy bőrszékbe.
-Á, Ben! Jó étvágyat.
-Köszi - kortyolt bele a kávéba, majd harapott egyet. - Uhh, ez itt maradt. El kell pakolnom.
Gyorsan letette a kaját, és elpakolta az iratot.
Felléptem MSN-re.
 ~~~Emma üzenete:
szia lány! emma lány vagyok.
 +Janie - a lány üzenete:
szia emma lány.
 ~~~Emma üzenete:
Boldog karácsonyt!
 +Janie - a lány üzenete:
Neked is. Úgy hiányzol
 ~~~Emma üzenete:
Te is nekem! <3
 +Janie - a lány üzenete:
Várj egy kicsit irt valaki
 +Janie - a lány üzenete:
Emma! Vigyázz Luke-kal, most irt.
 ~~~Emma üzenete:
mit?
 +Janie - a lány üzenete:
bemásolom
 +Janie- a lány üzenete:
   piercinges csávó üzenete:
   szia szivem
   +Janie - a lány üzenete:
   szia, ki vagy?
   piercinges csávó üzenete:
   én vagyok, Luke
   +Janie - a lány üzenete:
   hagyjál jó?
   piercinges csávó üzenete:
   már nem szeretsz? elfelejtettél, igaz? :(
    +Janie - a lány üzenete:
    gyűlöllek. bárcsak elfelejtenélek
    piercinges csávó üzenete:
    na, kicsim. tudom, hogy nem igy van. és szeretsz
     +Janie - a lány üzenete:
    szánalmas vagy luke. menj orvoshoz
    piercinges csávó üzenete:
    ne sértegess te kurva! hol vagy egyáltalán?
     +Janie - a lány üzenete:
    messze tőled, szerencsére
    piercinges csávó üzenete:
    de em tudom hol van...
    piercinges csávó üzenete:
    mennem kell egyetlenem. szeretlek
 ~~~Emma üzenete:
a krva száját!
 +Janie- a lány üzenete:
Emma!
 ~~~Emma üzenete:
ha a közelembe jön megverem
 +Janie- a lány üzenete:
úgy kell!
 ~~~Emma üzenete:
na és milyen ott? Kanadában
 +Janie- a lány üzenete:
fantasztikus

Leirtam mindent neki, hogy mi történt, és mikor miért és hogyan. Azt is, hogy milyen csodálatos hely. Kérdeztem mi a helyzet otthon, de nem mondott sok újdonságot. Ekkor jutott eszembe, hogy e-mail kéne irni anyának. Mire megirtam, Emmának mennie kellett. Időeltolódás...

Délre értünk haza Bennel. Nagyon fáradt voltam, de nem értettem miért. Igazából semmiben se fáradtam el.
-Jane, jössz nagyiékhoz? - kérdezett Pete
-Hova?
-Karácsony másnapján Donnáék rendeznek ebédet. Ez hagyomány. - mondta Bekcy
-Jane azt mondta fáradt. És nem szükséges, hogy anyámék még jobban lefárasszák. - mosolygott Ben - Ha nem érzed jól magad, nyugodtan maradj itton. - mondta
-Köszönöm. Kedves tőled.

Felmentem a szobámba. Még mindig ott volt az a fránya kis ezüstcsomagolású ajándék Adamnek. Az én ajándékom pedig még mindig az asztalon volt. Nagyot sóhajtva leültem és kibontottam. Egy képkeret volt benne. A képen pedig csak egy szöveg volt; "Még ne tegyél ide semmit"
Valamelyik fiú kézirása volt.
Borzasztóan fájt a fejem. Elmentem lezuhanyozni. Hallgattam a zenét, és teljesen felfrissültem. Egyszercsak hallom hogy nyílik az ajtó. De mozgást nem hallotam. Eléggé megijedtem. Kimásztam a kádból és kikapcsoltam a zenét. Magamra tekeretem egy törölközőt és elindultam az ajtó felé, közben megfogtam egy szárítópálcát. Amikor láttam, hogy az a valaki kilép a WC-ből felemeltem a pálcát, de leesett rólam a törölköző! Közben megláttam, hogy ő Adam!
-Törölközőt! - kiáltottam még mindig a pálcával a kezemben és a hátának tartottam nehogy megforduljon
Adam lekapta az egyiket a polcról, befogta a szemét és hátranyújtotta a törölközőt.
-Jane, bocsáss meg nem tudtam, hogy itt vagy. - nevetett
-Ez nem vicces! Azt hittem rám akarnak támadni.
-A WC-s gyilkos. Igaz? A WC kagylóba fojtja áldozatait. - nevetett tovább
-Ez tényleg nem vicces! Ne nevess ki! - ütögettem meg a pálcával és mosolygtam
-Hé! Ez nem fair! - majd ő is levett egy pálcát a polcról
-Ne! Ne csináld, menj ki! Még nem fejeztem be. - nevettem és toltam ki a fürdőből
-Igértél nekem valamit, amit nem kaptam meg.
-Még várnod kell rá.

Pár perccel később kimentem, Adam ott állt az ajtó mellett, fél lábát a falhoz támasztva. Amikor kijöttem elmosolyodott. Megfogtam a kezét és húzni kezdtem a szobám felé. Bementünk és leültettem az ágyra.
-Na! Milyen kis puccos szobát kaptál.
-Boldog karácsonyt. - nyújtottam át neki
Kibontotta és elmosolyodott. Körbeforgatta az ujjai között, és annyit mondott; "Milyen találó."
Én is pontosan igy gondoltam. De ekkor leültem mellé és mélyen a szemébe néztem.
-Adam.
-Tessék? - komolyodott el
-Mit tettél Laurával?
Adam felállt a helyéről és elkezdett körbejárkálni a szobában, közben a fejét fogta.
-Nagyon szép itt a kilátás - lépett az ablakhoz
-Ne terelj, kérlek. Mondd el. - fordultam felé
-Azt mondták megerőszakoltam, igaz? - húzta el a függönyt, és nézett ki az ablakon.
-Nem mondták, láttam a bírósági iratokat.
-Nem úgy történt.
-Elmondhatod, nincs kinek csevegnem. Emlékszel? Mint ahogy én elmondtam neked...
Rámnézett, mintha épp arról beszéltünk volna, hogy tavasszal hogyan kéne levágni a sövényt. De ez komoly volt, és nem vette komolyan. Vagy túl jól eltakarta.
-Elmondom. De nem tudhat róla Ben.
-Esküszöm.
-Ne esküdj. Csak ígérj.
-Ígérem. - mondtam
-Laura és én szerettük egymást. Túl fiatalok voltunk. Laura rossz társaságba keveredett, és egy átmulatott éjszaka után elvesztette ami minden lány legfontosabbja. Donna megtudta, de Laurát féltve óvta minden partitól. Talán Laura épp ezért akart minden áron bulizni. Ezért volt olyan vad, hogy nem figyelt. Donna nem tudhatta meg, hogy egy neve nincs ember vette el a lánya szüzességét. Donna tudta, hogy én szeretem Laurát, de amikor Donna faggatni kezdte Laurát ki volt az, megegyeztünk, hogy azt mondja, hogy szerelemből vesztettük el. De ő nem így tett. Donna utált engem, és könnyebb volt még nagyobb haragra keltenie az anyját mint megkedveltetni engem vele. Ezért azt mondta, hogy megerőszakoltam, és ő csak azért volt velem együtt, mert szimpatikus voltam neki, és tetszett neki, hogy én fülig beleestem. Sose bocsátom meg neki.
-De ha Laura tudja, hogy nincs igaza miért vitte bíróságra az ügyet?
-Nem ő vitte! Ben! A család ügyvédpalántja volt akkor. Büszke volt arra, hogy kiállhatott a húga mellett. Laura félt és még most még jobban fél bevallani, hogy évekig hazudott.
-Miért nem mondod el te?
-Mi lenne a munkámmal?
-Találsz újat.
-Nem olyan könnyen megy az. Itt nincs sok dolgom és mégis többet kapok mint máshol.
-És megaláznak. Ez megéri!
-Ne oktass ki mi jó nekem és mi nem! Ezt te nem éled át. Gondolom te vagy apuci kedvence. - kiabált rám
-Az apám meghalt. - mondtam neki dühösen
-Jane, úgy sajnálom.
-Én is.

A nap hátralévő részében nem sok dolgot csináltam. Nem ilyen punnyadósra terveztem ezt a kiruccanást. Azt hittem itt nem lesznek problémák. Mégis itt van Adam és Ben nameg Laura és Donna. Óh...cseppet se könnyebb mint otthon.

December 26, Hétfő
Reggel keltem, zabpelyhet reggeliztem az ikrekkel közben mesét néztünk.
-Tudod Jane, ha nagy leszek olyan barátnőt szeretnék mint te vagy. - nevetett Tom
-Ez kedves - nevettem fel - És miért?
-Hát, nem sok lány kelne fel kora reggel, hogy mesét nézzünk miközben zabpelyhet eszünk.
-Ebben igazad van.

Elmentünk szánkózni a fiúkkal és Beckyvel. Nagyon jól éreztük magunkat, rengeteget nevettünk. Estefelé értünk vissza a házba. Megvacsoráztunk, és a fiúk mentek aludni.
-Jó éjt Tom, Jó éjt Pete - pusziltam meg őket
-Szép álmokat Jane. - ölelt meg Tom
-Gyerünk fiúk, be az ágyba. - húzta őket Becky

Ott maradtam a nappaliban és tévéztem. Hallottam, hogy valaki kocogtatja az ablakot.
-Mit szeretnél? - kérdeztem tőle
-Gyere ki! - szólt Adam - Szeretnél egy őrült jót partyzni?
-Nem hiszem, hogy ez a legjobb idő!
-Ennél alkamasabb nem is lehetne. Ben-nek azt mondjuk, hogy ott alszol Nancynél. Kérlek.
-Oké.

Elkértem magam Beckytől, és indultunk.
-Vad lesz, már előre félek tőle. - nevetett Tim
-Jah, befejezzük a ivóversenyt. Múltkor megfutamodtál, te szerencsétlen.

A klub előtt elég sokan voltak. De Tom valamit lepacsizott a két őrrel, és bementünk 10-12-en lehettünk. Az első pár sör után éreztem, a hatását.
-Szia aranyom! - ült le mellém Alex
-Szeretnél valamit?
-Ha már így megkérdezted - és hajolt közölebb hozzám
-Szállj le rólam, idióta! - kiáltottam rá

Felmentem az emeletre, de ott őrült sikolyokat hallottam. Gondolhatjátok mi volt ott, kimentem az erkélyre, és egy ismerős alakot láttam meg. Adam állt ott.
-Szia.
-Áh, szia Jane. Nem tudtam, hogy itt vagy. Régóta állsz itt?
-Nem, most jöttem.
-Sokat ittál?
-Csak egy koktélt, te?
-Én sört, és többet.
-Azért még jól vagy?
-Persze, bent rosszabb volt. - és nagy levegőt vettem
A hegyek közé zárt tavat néztük Adammel. A hold rávetette a sugarait.
-Történt valami? - kérdeztem bizonytalanul
-Kellett volna?
-Csak mert olyan szótlan vagy.
-Máskor se beszélünk sokat egymással. Sokat vagyunk csendben egymás mellett.
-De ez másféle csend.
-Ó, valóban? - fordult felém - Szakértő vagy?
-Valamit elhallgatsz.
-Csak rossz passzban vagyok.
-Akkor miért jöttünk? Én nélküled nem tudok jól bulizni - istenem, ezt én mondtam?
Mintha ráhajtanék. De ő csak elmosolyodott, és átkarolt.
-Tudod Jane, örülök, hogy itt vagy.
-Kedves
-Úgy értem, örülök annak, hogy te vagy itt, és nem egy haverom.
-Aham...-kicsit megsértődtem
Mi vagyok én ha nem haver? Egy kellemetlen ismerős, aki annyira se ismeri, hogy az se ciki ha érzelősködik? Kiváncsi voltam, rákérdeztem.
-Miért én mi vagyok?
-Tényleg nem tudod?
Zavartan nevettem egyet és azt mondtam "Nem, mondd el"
-Jane, azt hiszem belédszerettem. Tudom, hihetetlenül hangzik. Egyik napról a másikra történt az egész. Aranyos vagy, kedves, és gyönyörű.
-Köszönöm. - még szerencse, hogy nem látta, hogy teljesen elpirultam
-És te? Te hogy érzel? Kedvelsz? Vagy ellenszenves vagyok neked?
-Nagyon kedvellek. - mosolyogtam
Megölelt, és megpuszilta az arcomat.

Nancyvel hazamentünk, végülis csak ott alszok. Ahogy hazaértünk bedőltünk az ágyba, és 11ig fel se keltünk.

December 27, Kedd
Kiderült, hogy Nancy bátyja Alex. Megreggeliztünk és Alex hazavitt. Egész idő alatt flörtölt velem, le akart venni a lábamról, de nem adtam meg magam olyan könnyen.
-Kössz a fuvart - csaptam be az ajtót. Alex lehúzta az ablakot, és azt mondta;
-Máskor is, édes - és egy puszit küldött.
Szerintem valami komoly problémája lehet. Elengedtem a fülem mellett, mint a többi nyálas szöveget is.

Megláttam Adamet, és gyorsan odasiettem hozzá. Megöleltem, de ő elég hűvösen fogadta.
-Minden rendben? - kérdezte
-Inkább veled van-e minden rendben?
-Jah igen, persze - mondta, kicsit felüdülve, és megöltelt. Szorosan.
-Elmegyünk ma pizzázni a többiekkel? Nancy mondta, hogy már megbeszélte pár emberrel, és kért, hogy kérdezzem meg elmegyünk -e közösen.
-Hogyne, mehetünk. Mikor?
-Nem sokára indulunk.
-Oké, akkor felhívom Toby-t, hogy helyettesítsen.
-Tíz perc múlva a ház előtt. - pusziltam meg - Szia
-Szia.

Beszaladtam és összeszedtem magam. Átöltöztem, kisminkeltem magam. Még szerencse, hogy Nancynél zuhanyoztam.
Hülyültünk rendesen. A pizzaszeleteket egymásra tettük és úgy próbáltuk megenni, és mindenkinek aki megpróbálta ráragadt a sajt vagy a szemére, vagy a homlokára. Tim csilis ketchuppal rendelte a mini-pizzáját és neki még órák múlva is csípte a szemét. Annyit röhögtünk rajta.

December 28, Szerda
A parkban ültünk Adammel amikor egyszercsak felvetette, hogy akkor mi most járunk-e. Nem gondoltam jó ötletnek, mert kicsit több mint egy hét múlva már itt se leszek. És valószínűleg sose látjuk egymást újra.
-Hiányozni fogsz. - nézett rám
-Te is nekem.
És megcsókolt. Az első csókunk volt. Az ajkai puhák voltak, és én vágytam a puha csókjaira.

December 29, Csütörtök
A családdal töltöttem ezt a napot. Felüdülés volt egy kis nyugi, a sok hülyülés után. Olyan nyugalmat éreztem ma. Megérintett a családi hangulat. Ez az ami otthon sose vált volna valóra. Már évek óta nem volt igazi karácsonyom. Apa halála utáni pár évben mindig szenvedés volt átélni ezeket a napokat. Anya sírt, Dave nem értett semmit, és pedig a szobámba próbáltam erőt venni magamon, hogy én kitartsak. Ahogy mindig is tanított apa. Mert ő is tudta, hogy anya gyenge volt, de bennem érezte, azt az erősséget, amellyel képes voltam talpon állni amikor anya már régen a földre roskadt. Aztán ahogy az évek múltak enyhültek a feszült ünnepek. Pár évvel később már anya megengedte, hogy elmenjünk nagyiékhoz, hogy átadjuk nekik az ajándékokat, amiket mi készítettünk.
Remélem Tom és Pete sose éli át azokat amiket én átéltem.

December 30, Péntek
Mindenki készülődött a holnapi új évi bulira. Ben úgy döntött, hogy a házban rendezi meg a céges új évi bulit. Hurrá... De örülök...
Főztek, sütötöttek. Én fent játszottam az ikrekkel, hogy ne legyenek láb alatt.

December 31, Szombat
Felhívtam Adamet, hogy szívesen látjuk a mai partin. Ha más nem is, én és egy üveg pezsgő mindenféleképpen. 7-kor kezdődött az ereszdelahajamat fergetes parti. De izgi...
Adam már 7 előtt ott volt. Csak mert így kértem. Csókkal üdvözöltük egymást. Furcsa, bizsergető érzést éreztem amikor megcsókolt, de aztán el is múlt. Talán beleszerettem?