Szeptember 10. Hétfő
El kell hoznom az iskolából az öcsémet. Idén kezdte a sulit, egy hete jár ide. Én meg beteg vagyok, vagyis voltam holnap megyek először úgy suliba mint egy igazi 5.es gimis (0.-kal kezdtem) :) El se mentem volna Daveért, mert megbeszéltem Emmel, hogy MSNen leszek. Berohantam hát a suliba - én is ide jártam -, s célba vettem az osztályt, siettem amikor a kanyarban, beleütköztem egy helyes férfiba.

-Elnézést - mondtam sietve
-Ugyan sem... - nem tudta befejezni a mondatát.
Az öcsém sírva rohant le a lépcsőről, leguggoltam és megöleltem.

-Mi a baj Davie? - kérdezte a férfi.

Majd ő is leguggolt és közrefogtuk Dave-t, és vigasztaltuk. Olyan kedves, és közvetlen volt az a férfi. Rövid fekete, dús haja volt, világoskék szeme. Fekete ruhában volt, csak egy színes sál volt a nyakában.
A férfi bemutatkozott, ő Matthew, Matt. Dave megölelte Mattet, és letörölte a könnyeit a sálban. Felvettem az ölembe, és felsétáltunk a terembe. Leültem a padba, és Dave az ölembe ült, és rámutatott a kisfiúra, aki megütötte. Majd miután megnyugtattuk Mattel, megmutatta mit tanult ma.

Dave felöltözött. Sétáltunk lefelé a lépcsőn amikor Davenek eszébe jutott, hogy ő még akar játszani kint, megrántotta a kezemet, és majdnem leestem a lécsőn amikor, hátulról megfogott Matt. Megfordultam, és olyan közel voltam hozzá, láttam a gyönyörű kék szemét.

-Köszönöm - súgtam halkan majd átöleltem. Tudom-tudom nem lett volna szabad. De...annyira megijdetem az előbb.
-Semmi baj, jól van?

Úristen! Magáz! Gyorsan eltoltam magamtól és futottam Dave után. Míg siettünk hazafelé, akkor gondoltam végig, hogy azt hitte, hogy Dave anyja vagyok. Ez borzalom.
Szerencsére közel lakunk, ezért Daviet nem kell kísérgetni az iskolába, és nem is kell hazakísérni, ez is csak kivételes eset volt.

Végre felmentem MSNre.

Em-babe üzente:
Szióka, mizujs? Eljössz velem Phil egyik haverjának a bulijára? Azt mondják nagyon jókat csinál.
[Janie] üzenete:
Igen, persze. Már rég nem voltunk ilyen házibuli szerűségen.

6kor átementem Emhez. Valljuk be, Em az aki mindig kiöltözik, mindenre. Én nem tartottam fontosnak ezért csak így öltöztem:

Elindultunk. Végre elmesélhettem Emnek mi történt velem a suliban. Majd hirtelen behúztam Emmát a sövény mögé, és hallkan suttogtam, hogy

-Ő az!
-Kicsodaaa? - nézett körbe, majd meglátta - Úristen! - felkiáltott.

Gyorsan befogtam a száját, de nem tehettem mást Matt közeledett a bokor felé, húztam magam után Emmát, ő pedig próbált halkan tipegni a magassarkújában. Matt tudta, hogy volt valaki ott, de, hogy olyan gyorsan elszaladtunk, nem követett. Remélem nem ismert fel. Ennél már csak jobb estém lehet. Amikor eltávolodtunk, Em hangosan felnevetett.

-Mit nevetsz??? - kérdeztem, szinte felháborodva, de inább csak a sokk volt még bennem
-Ő Mattie? - érdeklődött, és kuncogott magában - Nem hiszem el, hogy veled történt, amit mondtál...
-Miért? 
-Túl, túl...
-Haggyuk, azt hittem ennél rosszabb napom nem lehet, de tettél rá még egy lapáttal, köszi.
-Na de Janie!

Sarkon fordultam, és hazafelé vettem az irányt. Mintha teljesen elfelejtettem volna, hogy épp Matt is arra volt. Nyugodtan sétáltam, és rájöttem, hogy nem vagyok bulizós tipus. Végignéztem magamon, és leültem a földre. Teljesen magambaestem. Lehajtottam a fejem, és majd csak percekkel később vettem észre, hogy valaki közeledik, de mozdulni nem tudtam. Nem akartam. Leült mellém egy férfi, kellemes illata volt. Mintha ismerős lenne, felnéztem. Nem találnátok ki, Matt ült ott, és sírni kezdtem, ugyanis miatta vesztem össze Emmel. Teljesen ismeretlenek vagyunk egymásnak, mégis most odahajtottam a fejem a vállára és sirtam. Ő egy szót se szólt. Nem tudom mennyit ülhettünk ott, egymásba borulva, amikor azon kezdtem el gondolkodni, hogy egy idegen felnőtt férfi karjaiban zokog. Felpattantam, hosszan ránéztem, de egy szót se tudtam volna akkor mondani, és elrohantam.

Szeptember 11. Kedd
Első nap. Ráadásul pocsék estém volt. Alig tápászkodtam ki reggel az ágyból, az öcsém berohant a szobámba, és azt mondta, hogy ő nem megy ma iskolába, fél Patricktól, aki megütötte. Anya már kora reggel elment itthonról. Muszáj volt rávennem valamivel, hogy menjen, ezért azt mondtam neki, hogy a tanitóbácsi (Matt) biztos meg fogja védeni. Annyira beleéltem magam a helyzetébe, hisz engem is megbántott Em, és engem is Matt védett meg, hogy Dave elfogadta amit mondtam, de megkért, hogy kisérjem el. Muszáj volt. Feltöltözött, megreggeliztünk, fogat mostunk. Bekisértem az osztályba. Örültem, hogy nem találkoztam Mattel, de kár volt rágondolnom, ugyanis a következő percben már ott állt mögöttem. Megkértem, hogy váltsunk két szót.

-Szeretném ha megvédené Daviet. - mondtam.
-Persze. - rövid, komoly volt.
Felemeltem a fejem, mintha magától jött volna ki a szó a számon. A mélyen a szemébe néztem, és úgy mondtam
-Mint engem. - s ezzel elmentem

Em szerencsére nem jött suliba, azt hallottam, hogy annyira leitta magát, hogy rosszul lett reggel. Nem számit, nekem.

Dél körül anya felhívott, hogy menjek majd el Daveért, mert csak este ér haza. Nem hiszem el, minek az ilyennek gyerek?! Nem nagyon örültem neki, de mit tehetnék? Egész délután tanultam, és teljesen kiment a kisöcsém a fejemből, amikor csörgött a mobilom, anya volt, hogy erre a címre menjek el Daveért, mert az egyik tanitónő hazavitte. 
Siettem. Mikor odaértem, és Matt nyitotta ki az ajtót, hirtelen azt mondtam
-Mindehol veled találkozok? Talán direkt te hoztad el Daviet. :)
-Valóban, de nem sejtettem volna, hogy ilyen hamar rájössz a tervemre - mosolygott, és beengedett az ajtón. 

Dave valamilyen játékkal játszott a play station-nel.

-Gyere Dave, nem veszem le a kabátom. Megyünk!
-Ajj Anya!
-Ajj Anya??? - néztem halál komolyan.

Matt felszaladt az emeltre, mert aranyos lányka hang kiabált utána. Odaléptem Davehez, és ő mondta, hogy 

-Matt azt mondta, hogy szép anyukám van. 
-Anyukád, mi?
-Nem mondhatod el neki, hogy nem vagy az anyukám. 
-Mégis miért nem?
-Mert akkor azt mondja, hogy hazudtam.
-És szerinted, mikor jobb elmondani az igazat, most vagy mondjuk 2 hónap múlva, amikor már nem tudjuk mit mondjunk, hogy ne buktassuk le magunkat?
-Hát...ömmm...

Matt akkor ért le, és én kezdtem volna mondani amikor egy kislány rohant le a lépcsőn, és a nyakamba ugrott. Megölelt. Nem tudtam mire vélni, hogy kerülhettem ilyen helyzetbe? Matt odalépett, és kibontotta a kislány karjait. Kb. 4-5 éves lehetett. Matt bemutatott neki.
-Ms. Rose ő...
-Jane vagyok.
-Ő a lánya? - fordultam Matthez a kérdéssel
-Nem, a nővérem lánya, Rose.

Dave tovább játszott és Rosie mellé ült. Nem tudtam mit tenni. Dave nem mozdult. Matt az asztalhoz invitált és megkinált egy kis teával. Ebben a pillanatban valahogy így néztem ki:

Leültünk az asztalhoz, de nem tudtam semmit se szólni. Rá se néztem. Csak markolgattam a teáscsészét.
-Valmi gond van? - érdeklődött Matt
-Dehogy, semmi.

Anya mehetünk! Ugrott fel Dave, és rohant hozzánk az asztalhoz. Felkaptam a kabátomat.
-Köszönöm a teát, nagyon finom. -teljesen zavarban voltam
-Szivesen - mosolygott, látta, hogy egy kortyot se ittam

Végre hazaértünk. Felmentem MSNre, valaki felvett, valami Dark Side of the Moon. Valami elvont valaki lehet az biztos. Lényegtelen, elfogadtam. Kiváncsi voltam. Csak ne fárasszon, épp elég dolog történik velem mostanában. 

-Szia! - köszönt rám
-Szia! Ki vagy?
-Aaron vagyok. 
-Ismerlek?
-Nem hiszem, de én már láttalak téged egy párszor, és hallottam is rólad egy két dolgot.
-Mit?
-Azt, hogy nagyon kedves vagy...és csöndes.
-Kitől hallottad? :)
-Mike mondta
-Szóval Mike =D (ennek nagyon örültem, mert Mike nagyon helyes)
- Azt is mondta, hogy tetszel neki,
-Igen?
-Azt mondta
-Ok.
-Nem is örülsz neki?
-Most mit tegyek? Menjek át hozzá és smacizzam le?
-Mondjuk
- =D
-Na én lépek Jane, örülök, hogy beszéltünk. 
-Szia :)

Jófej ez az Aaron. Nem nagyon hittem el amit mondott. Olyan idegennek tűnt, hogy én tetszek Mikenak.

Szeptember 13. Szerda:
Semmi nem volt ma a suliba. Mentem haza, és lehuppantam a gép elé. Hiányzott Em. Már napok óta nem beszéltem vele. De most sem volt fent, de valaki felvett. Elfogadtam, boldog voltam, mert elmertem hinni, hogy tetszek Mikenak. 

-Szia Jane! - köszönt rám egyből
-Szia!
-Kelly vagyok. Hallottam, hogy van egy új pasid.
-Ki?
-Valami M betűs... gyorsan akartam mondani.
-Mike?
-Mike???
-Nem rá gondoltál?
-Nem.
-Akkor kire?
-Ja de...rá...Hogy megy vele?
-Nem a pasim. Csak Aaron mondta, hogy tetszek neki.
-Valószínű...
-Te is hallotál ilyet?
-Nem, csak csinos, szép, aranyos, kedves vagy. Miért ne tetszhetnél neki?
- =) Köszi
-Én hallottam egy másik M betűsről is...
-Kiről?!
-Matt.
-Matt?!
-Igen, miért? Nem ismersz egy Mattet?
-De, de ő még szóba se jöhet.
-Miért nem?
-Jaj, hány éves szerinted? 24-25 éves lehet. Én meg gimis vagyok. Ő már tanár.
-Gimis vagy?!
-Igen, te hány éves vagy?!
-Ööö, azt hittem már végeztél.
-Nem...de Matt nem tudhat meg semmit, az öcsém mondta neki, hogy az anyukája vagyok, és ő nem kételkedett.
-Te miért nem mondtad el??
-Nem tudtam, vagy nem mertem. Nem tudom.
-Hát sikerült.
-Hogy érted?
-Matt vagyok.
-Tessék???
-Igen.
-Matt, bocsáss meg, nem tudtam elmondani.
-Én hülye, nem vettem észre hogy csak egy 18-19 éves vagy. Idősebbnek tűntél.
-Sajnálom =(
-Bármennyire akarok, nem tudok haragudni. De miért nem? Talán amiatt ami történt velünk? 
-Semmi nem történt velünk, te is tudod. Bocsáss meg amiért nem mondtam el
-Tényleg semmi. Semmi. Meg tudok bocsátani. Neked.
-Szóval csinos vagyok?
-:P
-Most jut eszembe. Mintha hallottam volna, hogy valami barátnőd van...
-Mi ? :)
-Segits, valami Joan, Julie, Jess, Jennifer?
- =D

Így tudta meg Matt az igazat, és annyira de annyira örültem, hogy nem haragudott. Egész éjszaka látatlanban flörtölgettünk egymással. Egyikünk se vette komolyan, mégis közelebb hozott minket egymáshoz. Átivelve a korunkat, azt hogy ő tanár, én diák - de nem az övé -, és azt, hogy nem mondtam el neki az igazságot.