Október 3. Kedd

Felkeltem, siettem a készülődéssel. Nem sokkal később Dan már kint állt, és várt. Gyorsan megigazitottam a ruhámat, és a hajamat, és indultam. Kint Dan egy puszit adott az arcomra. 
Jake-kel már nem találkoztunk. 

-Megyek! - Dan mint mindig máshol kezdett.
-Szia!
Megpusziltam és már el is váltunk. Jake mögöttem a falnak dőlve, lábát a falhoz támasztva állt, és mosolygott.
-Szia Jane!
-Jó reggelt!
-Nem gondoltam volna, hogy egy kis beszélgetés Dannel ennyire összehoz titeket.
-Én se.
-Szereted?
Ezt a kérdést nem vártam. Nem válaszoltam, nem rá tartozik mit érzek.
-Szóval nem... - folytatta
-Nem tudja mit érzek.
-Igaz...Akkor talán mondd el.
-Miért mondanám?
-Csak azért, amiért a múltkor is megbíztál bennem.
-Hogy maga a kétlábon járó lelkem?
-Mondjuk...ha ezt gondoltad...
-Nem gondoltam semmit! Nem tudtam mit teszek.
-Matt-et szereted, igaz?
Leültem az egyik padra, már kint az udvaron. Jake leült mellém.
-Nem ismerem se Matt-et, se magát.
-Sssszzz! Megsértettél.
-Sajnálom, de ez az igazság. Egy hete ismerjük egymást?
-És mennyi minden történt ebben az egy hétben...
-Nem számít.
-Vannak olyanok, akik megbíznak egymásban akármióta ismerik egymást.
-Rossz tulajdonság.
-Mi ütött beléd Jane?
-Nem tartozik magára mi van köztünk Dannel.
-Ez igaz. Csak érdekelt...érdekeltél.
-Ezt hogy érti?
-Érdekelt, hogy mi van veled...
-Mégis miért? Ön is csak egy hete ismer engem, mint én magát.
-Ne legyél ilyen elutasító.
Felálltam, és csak annyit mondtam "Sajnálom" és elsétáltam. Fogalmam se volt miért voltam ilyen Jakekel, alig egy napja még megöleltem, és megpusziltam azért amit tett, mostmeg hirtelen nem tartozik rá. De végülis így van.

Ahogy beléptem a terembe Em kiabált, hogy készüljek mert avatás lesz, mi avatjuk az újakat. Majd valamikor október végén vagy november elején. Hol van az még? 
Egész nap nem találkoztam se Dannel se Jake-kel. 

Október 4. Szerda
Tipikus nap volt ez is. Felkeltem, suliba mentem, boldog voltam Dannel, Jake-kel újra összeszólalkoztunk. Nem hiszem el, hogy tegnap azt mondta, hogy bízzak benne. Legalábbis arra utalt. A délutánomat a kedves öcsikém segitésével töltöttem.

Október 5. Csütörtök
Elmaradtak ma az óráim fele, ugyancsak Dannek, ezért gondoltuk még mielőtt bezár a fagyizó elmegyünk oda.
Kiültünk, csodaszép napos idő volt, mintha nem is az ősz közepén járnánk. Estefelé felmentünk az El Inez-be. Fél 1 felé kisért haza Dan, egy jóéjt csókot adva elköszönt.

Október 6. Péntek
Első órában ünnepséget hallgattunk, a többiben pedig unalom volt. Egyedül a föci óra volt jó. A föci órák mindig jók.
Az ebédlőben sikerült belemennem egy 2.-osba és szép ketcupmártásos lett a felsőm. Egész délután próbáltam belőle kiszedni, hogy ne száradjon bele. Milyen jó játék. Próbáljátok ki ;)

Október 7. Szombat
Felhívott Jess, hogy újabb kézimeccs lesz, és hogy várnak minket Emmel. Örömmel készülődtem, Em is átjött addigra, és együtt indultunk. Egy jó negyedórára volt tőlünk a Sportterem. Már mindenki ott volt mire megérkeztünk, de csak a lelátón ültek, mert még foci edzés ment. Így hát mi is felültünk. Nem nagyon figyeltem oda a meccsre, vártam, hogy vége legyen, de feltekintve a kijelzőre láttam, hogy még 27 perc hátra van.
Pár perccel később Em felállt megfogta a kezemet, és levezetett a pálya szélére, és csak annyit szólt, hogy:
-Ő majd beáll!
Végig értetlenül néztem Emre, majd egy ismerős hangra a pálya felé fordultam.
-Jane?!
Annyit láttam, hogy egy fiú fekszik a földön, Jake pedig meglepetten néz felém. Arrébhúztam Emmát, hogy mégis mit akar?
-Gyerünk Jane! Állj be, segits nekik.
-Nem! Magadnál vagy? - elég hangosan kiabáltam rá. Amit szerintem a játékosok is meghallottak, hiszen nevetni kezdtek.
-Gyere te lány, ha olyan jó vagy! - szólt egy férfi
-Annál is jobb - szólt vissza Em.
Remek! Nem hiszem el mibe húzott bele Em, fél óra foci ilyen hatalmas tankokkal.
-Vigyázz magadra! - szólalt meg újra a férfi.
-I-igyekszek - makogtam 

Irtózatos tempót diktáltak. Az első 10 percet kibirtam nagyobb erőfeszités nékül. Aztán hihetetlen módon megindultam, és nem fogjátok elhinni gólt lőttem. Najó nem csak rajtam múlt, hanem a kapus mulasztásán is, de a végeredmény a lényeg. 
A férfi aki előbb szólt nekem, kiderült, hogy ő Josh. Felkapott, és a magasba emelt. Jake és Josh is látta az arcomon mennyire megijedtem, és hogy mennyire meglepődtem, és nevetni kezdtek. :$. 
A következő percekben próbáltam visszahúzodni, de a labda jött a labda ment, a játékosok jöttek. Az egyik rámlökte a másikat. Egy pillanat múlva már a földön voltam és azt hallottam, hogy aki rámesett, borzasztóan sajnálkozik.
-Jane! Jane! - rohant Jake felém. - Minden rendben van? 
Becsuktam a szememet... 

Október 8. Szombat
Amikor újra kinyitottam egy fehér plafont láttam, és halk pittyegő hangot.
-Jake...
-Jane, hogy érzed magad?
-Fáj a fejem.
-Hívom az orvost, ő elmondja mi történt.
Orvos? Kórház?
-Jó reggelt! Épp ideje, hogy magához tért. Agyrázkódást szenvedett, és eltört a karja.
-Tessék?
-Ne agódjon, már mondtam a kedves barátjának is.
-Jake!
-Mondd szivem!
-Semmi... csak tudni akartam, hogy itt vagy.
-Itt vagyok...
-Estére itt marad! Ha minden jól megy, holnap mehet.
Az orovos elment. 
-Méghogy szivem! Hogy tehetett ilyet?
-Nem engedtek be máshogy, így is csak addig hagyták, hogy itt legyek amíg a szüleid ide nem értek.
-Ők hol vannak?
-Hazamentek, még tegnap. Dolguk volt, rosszkor kerülték kórházba. Felajánlottam, hogy itt maradok, és rám bíztak téged.
-Ahh...Micsoda szülők... Itthagynak egy idegennel.
-Szóval még mindig idegen vagyok?
-Ha ismert volna, akkor vigyázott volna rám. Egy idegen nem foglalkozik idegenekkel.
-Nem tudtam mit tenni.
-Hagyjon most magamra. Fáradt vagyok.
-Rendben.

Sötétedésben keltem fel, és annyit láttam, hogy Jake a kanapén alszik. De édes, hogy itt van. Ha én magammal beszélgettem volna úgy, mint vele, én biztos otthagytam volna magamat. De ő nem ment el. 
-Tsssz! - próbáltam felkelteni. - Jake! - suttogtam
Felkelt, rámnézett és mosolygott, én visszamosolyogtam.
-Jöjjön ide egy percre!
Közelebb jött.
-Jöjjön!
Mégközelebb jött. Felültem az ágyon, és mutattam hogy üljön le. Átkaroltam a nyakát. Hmm, az az illat, a parfümje átjárt engem is.
-Köszönöm - suttogtam a fülébe.
-Nincs mit éde...szivesen. Visszafekszek.
-Rendben. - elenengedtem. Nem tudtam aludni, ő viszont hamar elaludt. Még mindig magamon éreztem a parfümje bódító illatát.
Jake hamar elaludt, sokáig néztem, és hallottam ahogy szuszog. Nappal férfi éjjel baba.

Október 9. Vasárnap
Ébredésnél Jake mellettem ült és az újságot olvasta.
-Jó reggelt!
-Jó reggelt! - köszönt vissza - Hogy érzed magad?
-Egész jól. Mehetünk haza?
-Igen.
-Akkor átöltözök.
Bementem egy fürdőszioba féleségbe, és átöltöztem, kimentem, de akkor már Jake nem volt ott. Összeszedtem a cuccomat, és kimentem a kórteremből. Láttam, ahogy innivalót hoz nekem, nagyon megörültem neki, mintha a gondolataimban olvasott volna.
Elköszöntünk az orvostól, és indultunk a kocsihoz. Hazavitt. Anya nagyon aggódott miattam, nem engedte, hogy bármit is csináljak. 

Október 10. Hétfő
Elég nehéz az öltözködés bekötött kézzel, de nagy nehezen sikerült felöltöznöm. Dannel együtt indultam a suliba, Jake látott minket amikor csókolóztunk. Olyan puha ajkai vannak. Mármint Dannek. Semmi érdekes nem volt ma a suliban, miért is lenne? Ez csak suli... Jake valamiért nagyon megmakacsolta magát, lehet mondtam neki valamit ma, mert a beszélgetés közben lett pipa.

Október 11. Kedd
Megvan az időpont mikor lesz az avatás! Yeah! Készülhetnek a verebek. A nagy nap Október 31, szerdai nap. Utána Halloween-i party a El Inezben. Minden veréb, és minden avató ingyenesen mehet. Ezaz! Semmi más nem volt ma. :)

Október 12. Szerda
Jake-kel állandóan összeszólalkozunk. Utálom, hogy lehet ennyire ÁHH!? Nem is hiszem el, hogy ismerem. Annyira öntelt és makacs, de nem érdekel, azt csinál amit akar.

Október 13. Csütörtök
Úgy tűnik ahogy egyre jobban vagyok Dannel, annyival rosszabbul vagyok Jake-kel. Dannel minden egyes nappal boldogabb vagyok, nem tudom, hova lehetne ezt fokozni. Jake viszont. Hagyjuk inkább őt, nem ér annyit, hogy felhúzzam magam rajta.

Október 14. Péntek
Nem tudok mit mondani, kéne valami csoda ahhoz, hogy valami kedveset, és ne sértőt irjak most Jake-ről. Megbántott ma, Patricia-val láttam, és rá is néztem, köszöntem neki, de ő csak a válla mögül visszanézett, és tovább nevetgélt Patricia-val. Majd később azt mondta, hogy "egy perc és jövök" majd egy több óra múlva oda jött, és annyit mondott, "na mondd" de többször is látott, többször is lett volna odajönni egy pillanatra, hogy elmondhassam neki, mennyire gyűlölöm.

Október 15. Szombat
Dannel töltöttem az egész napomat, és annyira jól éreztem magam. Nem is gondoltam volna, hogy ez a kapcsolat igy menni fog, hogy már több éve ismerjük egymást, szinte egymás mellett nőttünk fel, és most járunk. A parkban ültünk, amíg jó idő volt. Este elmentem futni a tó mellé.

Október 16. Vasárnap
Ahányszor Jake-t megemlitem Dan előtt, féltékeny lesz. De egyáltalán nem értem miért, hiszen annyira de annyira nincs  rá oka. Estefelé újra elmentem futni a tó mellé, kikapcsolódtam, rengeteget futottam, és közben gondolkoztam dolgokon. Alig kezdődött el a suli, és már ennyi probléma van.

Szerintem én annyira béna vagyok, lehet kivülről is látszódik rajtam, de olyan ügyetlen vagyok szerintem. Csetlek-botlok. Nem tanultam volna meg normálisan járni?! Áhh, többet nem jövök futni az biztos. Vagy inkább sötétben nem fogok futni. Beleléptem egy hatalmas gödörbe, és van egy olyan érzésem, hogy keserves lesz hazabicegni.

20 perc mire kiérek a Vörösmarty-térre, és még onnan hazafelé. A téren leültem egy hintára, és pihentem. Nagyon megeröltető volt, hogy bicegjek, és egyre jobban fájt a bokám. Már lehetett 9 óra, mire megállt egy autó a közelben, szokványos. Nem néztem hátra, de mikor már 5 perce is ment a motor, hátralógtam a hintán. Jake lenézett rám.

-Mit keresel itt?! - kérdeztem, mintha az én terem lenne.
-A Louis' -ba jöttem.
-Látom, Patriciával. - felemeltem a fejem, Jake elém jött és leült egy kis padra.
-Igen.
-Te mit keresel itt?
-Hintázok. Szerinted mit szoktak a hintában ülve csinálni?!
-Pihentetni a lábukat?
Nem válaszoltam.
-Gyere, hazaviszlek!
-Nem kell. Hazatalálok.
-Arról semmi kétségem, de fájni fog holnap a lábad. Na, gyere! - felállitott a hintából.
-Tudok egyedül is jönni. - Elengedtem Jake-t én viszont összeestem, mert rosszkor sikerült elengedni. Jake időben megfogott, de az arcunk közel került a másikéhoz.
-Mostmár menni fog! - újra elengedtem, kissé dühösen, mintha nem kellett volna megfognia, de semmit se szólt. Léptem párat, majd átkarolt, és segített. Szólt Patriciának, hogy menjen be az étterembe, majd jön egy 20 perc múlva.
Beültettet az autójába, elindultunk, de a parknál megállt.
-Mégse viszel haza? Oké, innen már hazamegyek.
-Nem! Ne, ne menj el még.
Értetlenül néztem rá.
-Miért vagy rám dühös?
-Tudod, hogy miért.
-Miattad van, te nem ...
-Micsoda?!!? - kiáltottam rá - MIATTAM? Miattad van az egész, te vágsz pofákat ahhoz, hogy együtt vagyok Dannel, mégis te hoztál vele össze. - kiabáltam.
-Ez a baj? Hogy zavar, hogy együtt vagy Dannel?
-Zavar? - visszavettem a hangomat, és halkan szóltam.
Jake ránézett az órájára, és annyit mondott, hogy késő van. Egy ideig még néztem rá, várva a választ, de nem érkezett semmi jel. Addigra már indult a motor, és pár perc után, otthon is voltam.
-Azért, köszi a fuvart.
-Szivesen - mosolygott rám, mintha nem is én üvöltöztem volna vele, alig pár perce - Vigyázz a lábadra.
Mosolygtam, majd bementem.
Anyám! Gipszelt kéz, kificamitott láb. Csak én vagyok ilyen szerencsétlen, holnap tuti meglátogatom az doktor bácsit.

Október 17. Hétfő
Reeengetegeeen voltak a rendelőben. Több mint 2 óra volt mire sorra kerültem, nyomasztó sok beteg között ott ülni. Miért nem rakják őket külön váróba? Nekem csak egy kötés kell a lábamra! Nem akarok én is beteg lenni.
Taxival hazamentem, anya segitett berakni az ágyba, a TV elé, és annyi is volt. Onnan meg nem mozdultam mig el nem aludtam.

Október 18. Kedd
Újra voltam a doktorbácsikánál, ma sokkal jobban nézett ki, kicsit megborotválkozott, jobban megfésülte a haját. Biztos várt engem. XD LOL. Szórakoztatóan telt az a kemény 10 perc amin kb. másfél óra várakozás után túlestem. A doktor úr megnyomogatta a lábamat. Itt fáj- hol fáj? Azt mondta egész héten nem megyek iskolába. yeah. Döglődhetek otthon, ráadásul az köv. 3 napban nem igazán léphetek a lábamra.

Október 19. Szerda
Izgalmas nap volt. Egész nap a Viasat Historyt néztem, hátha megragad valami. Senki nem volt, és nem is lesz itthon egész héten délelőtt. yeah.

Október 20. Csütörtök
A véletlenül beálitott órám már 6:40kor keltett, és sajnos nem tudtam visszaaludni. Kibicegtem a konyhába, ettem valami érdekeset. Kicsit kajás voltam, mert tegnap este annyira fájt a lábam, hogy nem tudtam kimenni enni, viszont anya a barátnőjénél volt, az öcsém meg a keresztanyjánál. Végülis egy nyomi nővér, hogy vigyázhat rá. XD

9 felé csengetnek. Kedvesen szidtam az anyukáját annak aki arra kényszeritett, hogy felálljak, dehát hajtott a kiváncsiság, kinyitottam.

Egy futár állt az ajtóban, és annyit mondott, hogy a küldő azt üzeni; Bocsánat. Egy kis dobozt nyújtott át nekem, bementem, kinyitottam.
Egy ici-pici hajtottfém virág volt benne, és alatt egy kártya. Jake küldte. A kártány annyi állt, hogy Bocsánat, gyógyulj meg, Jake
Awwww, nem hittem volna, hogy ennyire kedves.

Október 21. Péntek
Délután Em átjött, elmondtam neki mit küldött Jake.
-Fogadjunk, ha a következő két hétben megcsókol, akkor olyan szőkére festeted a hajadat, mint most az enyém.
-Hülye vagy?!
-Gyerünk!
-Oké, és ha te vesztesz akkor sötétre festeted a hajadat, barna v. fekete, de döntöd el, ennyit meghagyok.
-Oké! De a szavunkat meg kell tartani! Valamelyikünknek megváltozik a hajszíne.
-Igen! És nem lehet azt mondani, hogy mégse festetem be. - mondtam, mert még a végén nem akarná befesteni a haját. Mert az biztos, hogy én nem fogok csókolózni Jakekel.
De...a fogadás úgy szól, hogy neki kell engem megcsókolnia.

Október 22. Szombat
Egy hét múlva leveszik a gipszet a kezemről! YEAH! Ezért az infóért bekellett bicegnem a kórházba. Kb. ennyi volt ma, hihi

Október 23. Vasárnap
Holnap már megyek suliba. Tanulni is kéne. Nagy nehezen rávettem magam, de nem erőltettem meg magam. Majd megmondom, hogy nem azért maradtam itthon hogy tanuljak.

Október 24. Hétfő
Em újra emlékeztett az időpontra, november 2! Jakekel az angol órán kivül nem találkoztam, ott se nagyon foglalkoztam vele. Mindenki nagyon segítőkész volt, nyitották nekem az ajtót, elvették tőlem a dolgokat, hogy ne keljen cipelnem. <3

Október 25. Kedd
Egész héten esni fog az eső. Imádom az esőt! YEAH

Október 26. Szerda
Em azt mondta, azért kerülöm Jake-t, hogy még véletlenül se történjen meg a csók. Aminek az esélye -1 és 0 között lenne, akkor is ha egész nap mellette járnék.

Október 27. Csütörtök
Hétfőőőő, és avatááááás! Már megvannak a feladatok is. Gyorsan telnek a napok, hogy nem beszélek Jakekel. Viszont ma láttam Mattet, ugyanazzal a lánnyal volt akivel még Bob kávézójánál.
A lányt láthatólag egyedül hagyta, ezért odaálltam a lány mellé, és megkérdeztem honnan ismeri Mattet.
-Matt a partnerem.
-Partner?
-Igen. Modell és fotós.
-Matt fotós?
-Nem, a fotós én vagyok.
Matt kilépett az ajtón, teljesen ledöbbentem Matt láttán. Teljesen megszakállasodot, hogy mehet így gyerekek közé?!
-Szia Jane! Milyen régóta nem láttalak!
-Igen, tényleg. De te nem jöttél el legutóbb.
-Igen, sajnálom.
-Túléltem, de most sietek, mert ha elkések azt nem élem túl.
-Sziasztok!
-Szia! - hallatszott egyszerre a válasz.

Sehova se siettem, de mit beszélgessek velük? Láthatólag jól elvoltak.

Október 28. Péntek
Semmi érdekes nem történt ma, ami emlitést érdemel.